Menü
Információ:
+36 20 377 9334
Megtalál:
Megtalál:
info@vetomagderecske.hu
Ajánlatkérés: 0 db termék

Ökológiai másodvetésben alkalmazott keverékek kiválasztásának alapjai

Bevezető

A gazdálkodók jelentős része választja az ökológiai másodvetést, hogy meg tudjanak felelni a zöldítési előírásoknak. A másodvetés során érdemes mérlegelni, hogy melyik az a zöldtrágya keverék, amely jól beilleszthető a gazdaságba. 

A termelők egy része érthetetlenül áll a zöldítési előírások előtt, megkérdőjelezik annak szükségességét. Az EU azért hozta létre ezt a jogszabályi környeztet, hogy a támogatási összegeket szinten tudja tartani, de emellett meg tudjon felelni a mezőgazdasági termelés élőhelyben betöltött szerepének. Ebből az következik, hogy a zöldítési előírások elsődleges célja a biodiverzitás fenntartása, esetleges növelése. Könnyen belátható, hogy a kultúrnövény lekerülése után a fekete tarló, a monokultúra nem biztosít megfelelő élőhelyet a meglévő fajok számára. Ezzel szemben a több fajból álló növényi kultúrák már képesek betölteni ezeket a funkciókat. A jelenlegi információk szerint, ez a szemlélet fog továbbra is uralkodni a következő támogatási ciklusokban. Tehát érdemes komolyan tanulmányozni a zöldítés egyik meghatározó tényezőjét, az ökológiai másodvetést.

Széles választékot mutatnak az ökológia másodvetésekhez használt keverékek. A zöldtrágyák megoldást nyújtanak a hazánkban előforduló legtöbb igényre. A keverékek kiválasztásánál figyelembe kell venni több tényezőt is: az előveteményt, következő kultúrát, talajadottságokat, domborzati viszonyokat, agrotechnikát és egyéb egyedi igényeket. A következőkben a legnagyobb területen elvetett zöldtrágya keverékek kerülnek bemutatásra és a leírás segítséget kíván nyújtani a termelőknek a keverékek kiválasztásában.

Kalászos és keresztes komponensű keverékek

Leggyakrabban előforduló komponensek: Zöldrozs, Homoki zab, Olajretek, Mustár, Repce

    Közös jellemzőjük, hogy megfelelő bedolgozás esetén javítják a talaj C:N arányát, amely a talajban élő mikroorganizmusok számára kedvező. A keverékekben szereplő fajok teljesen vagy részben áttelelőek, amelyek a téli talajtakarással védik az eróziónak és deflációnak kitett talajokat.  Meghatározó fajok a kalászosok, amelyek gyökérzete nem hatol mélyre a talajban, így nem szárítja ki a mélyebb talajrétegeket. A kártevőkre kevésbé érzékenyek, így biztonságosabb kelés érhető el. Az áttelelő fajoknak köszönhetően késő nyári vagy őszi vetéseket is jól tolerálják. A fajok döntő hányada zöldtakarmányként is hasznosítható, amelynek köszönhetően felértékelődik az állattartó gazdaságok számára. Csekélyebb zöldtömeget hoz, mint más keverékek, így a talajba dolgozása akár egy menetben is történhet. A legkedvezőbb áru keverékek ebbe a csoportba tartoznak. A hátrányai közé sorolható, hogy zöldtömeg hozama kevesebb, mint más keverékeknek, valamint csekély hatással van a talajszerkezet mélyebb rétegeire. A kukorica és napraforgó előveteményeként jól beilleszthető. (1. kép)

Keresztes komponensű keverékek

Leggyakrabban előforduló komponensek: olajretek, mustár, repce

    A legtöbb gazdálkodó az olajretek-mustár keveréket választja. A mustár, az olajretek és   a repce erős gyökérrendszere a talaj művelt rétegeit lazítja, a „felesleges” tápanyagokat a gyökerükben raktározzák el az utóvetemény számára (elsősorban a nitrogént és foszfort), mely a bedolgozást követően szabadul fel és válik elérhetővé a következő kultúrák számára.

Ezen keverékek nagy zöldtömeget (40-150 t/ha) hozhatnak létre, amely megalapozza, miért is olyan széles körben kedvelt keverékek ökológiai másodvetésként. A nagy biomasszának köszönhetően a talajba nagy mennyiségű szervesanyag kerül visszapótlásra. Az erős és mélyre hatoló gyökérzet segít helyreállítani a talaj víz-, hő-, és levegőháztartását. Az összetömörödött talajok esetében nagymértékben javítja a talajok szerkezetét, pórustérfogatát. Olyan kultúrában, ahol jelentős kárt okozhatnak a fonálférgek (burgonya, gyökérzöldségek), fontos megemlíteni a keresztesek fonálféreg repellens (űző) hatását is.

Hátrányai közt megemlítendő, hogy a repcét termelő gazdaságok a vetésforgóba nehezen tudják beilleszteni. A repce áttelelő, az olajretek és mustár pedig enyhe teleken teljes mértékben nem fagy ki, így a következő vetésekben okozhatnak növényvédelmi problémákat, amennyiben nem körültekintően alkalmazzuk. A nyári vetéseknél a kelés során érzékeny a bolha kártételre, amely akár teljesen megsemmisítheti az állományt (növényvédőszer-használati tilalom). A mélyre hatoló gyökérzet jelentős mennyiségű vizet használ fel a talajból, amely a következő kultúrára is kihatással lehet csapadékszegély körülmények között. Megfelelő technológiával őszi kalászos és kukorica előveteményeként ajánlott. (2. kép)

 

Pillangós komponensű keverékek

 

Leggyakrabban előforduló komponensek: Bíborhere, bükkönyfélék, csillagfürt, szegletes lednek


A zöldítési rendeletben elfogadott 32 faj közül 20 pillangós. A biodiverzitásban betöltött szerepük megkérdőjelezhetetlen. Vannak a talajjal szemben igényesebb és igénytelenebb fajok, egyévesek és évelők. Napjainkban a takarmányozásban is megkerülhetetlen szerepet töltenek be beltartalmi paramétereik miatt.

A egyik legismertebb tulajdonságuk, hogy a légköri nitrogént meg tudják kötni, így a talajban felvehetővé válik az utóvetemények számára. A megkötött nitrogén jelentős tápanyaggal gazdagítja a talajt. A sekélyen gyökerező fajok a felső talajrétegeket szövik át, míg az erőteljesebb gyökérrel rendelkezők a mélyebb talajrétegeket is lazítják. A dús gyökérzetnek köszönhetően mobilizálják a tápanyagokat és egyben megakadályozzák az alsóbb rétegekbe történő kimosódást. Talajtakaró adottságainak köszönhetően jó gyomelnyomó képességgel rendelkeznek. Az áttelelő fajok akár télen is védik a talajt a defláció és erózió ellen.

Hátrányuk, hogy a zöldtömeg mennyisége nem olyan kiemelkedő, mint más zöldtárgya keverékeknek. Vetésnormájuk magasabb, mint a legtöbb zöldítő keveréknek, ez válhat előnyére és hátrányára is (logisztika, kijuttatás módja). A téli talajtakarást nem minden keverék tudja megvalósítani, ugyanis bizonyos fajok fagyérzékenyek. A zöldtrágya keverékek között magasabb árfekvésű kategóriába tartoznak. Pillangósok kivételével szinte minden kultúrának ajánlott elővetemény.

 

Pohánka, Facélia és pillangós vagy keresztes komponensű keverékek

 

Leggyakrabban előforduló komponensek: Pohánka, facélia, pillangósok, keresztesek


A pohánka (hajdina) előnyös tulajdonsága, hogy a talaj szempontjából igénytelen és jól tolerálja a szárazságot. 10-30 t/ha biomasszát hoz létre, gyors növekedésének és rövid tenyészidejének köszönhetően nagy szerepe van a zöldtrágyázási technológiában. Méhlegelőként is kiválóan hasznosítható. A zöldtrágyázás során figyelembe kell venni a rövid tenyészidőt, ugyanis gyors magérlelésre képes (későbbi árvakelés). Elsősorban méhlegelőként ismert facélia/mézontófű napjainkban egyre nélkülözhetetlenebb faja az ökológiai másodvetéseknek. A gyakorlati tapasztalatok alapján 12 - 85 t/ha zöldtömeget képes létrehozni. Gyökérzete talajfertőtlenítő (cianid) hatással rendelkezik, így a biotermelők és kertészek széles körben alkalmazzák talajlakó kártevők ellen. A méhek hektáronként akár 500 - 800 kg mézet is képesek róla „betakarítani”.

Facélia és pohánka túlsúlyos keveréket célszerű választani, ahol az összetevők nem tartalmaznak sem kalászost, sem keresztest, így jelentős területen alkalmazható ökológiai másodvetésként. Ezen zöldtrágya keverékekről általánosságban elmondható, hogy javítják a talaj víz-, hő-, és levegőháztartását. A sekélyen elhelyezkedő gyökérzet nem használ fel nagy mennyiségű vizet a talaj mélyebb rétegeiből, így vízmegőrzőbb más keverékeknél.  Pillangós komponens esetén számolni lehet a légköri nitrogén megkötéssel is. Hatékonyan véd az erózió és defláció ellen is. Gyors kelésüknek köszönhetően jó gyomelnyomó képességgel rendelkeznek. A fajok eltérő virágzása miatt méhlegelőként is kiválóan alkalmazhatóak. Hátrányukra írható, hogy csekélyebb zöldtömeg mennyiség létrehozására képesek. Nincs mélyreható, talajlazító hatásuk. A pohánka és a facélia a legtöbb termesztett kultúrának kiváló elővetemény, a további komponensek (pillangós vagy keresztes) határozza meg a utóvetemény korlátozásokat. (3.kép)


Szerző:
Hoch István, Etalon Vetőmag Kft, ügyvezető, okleveles növényorvos